Bognár Vivien

Mindig is tudtam, hogy ha felnövök, akkor másoknak szeretnék segíteni gyógyulni. Eleinte azt hittem, hogy ezt az orvoslásban fogom tudni megélni, de idővel rájöttem,

hogy a lelki gyógyulás az a terület, ahol igazán kapcsolódni tudok másokhoz, és ahol a jelenlétemmel, figyelmemmel tudok valódi változást támogatni.

Tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kezdtem, majd Hollandiában, a Leideni Egyetemen folytattam klinikai gyermek- és serdülőpszichológia szakirányon.

Szakmai tapasztalataimat pszichodiagnosztikai munkában, valamint autista gyermekekkel végzett egyéni és csoportos foglalkozások során szereztem.

Külföldi munkám során lehetőségem volt többféle kultúrából érkező klienssel is dolgozni, ami fejlesztette a kulturális érzékenységemet, és segített abban, hogy a kliensre szabott, rugalmas támogatást nyújthassak.

A munkámat leginkább a pszichodinamikus szemlélet és rendszerszemlélet határozza meg. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a jelenlegi tünetekkel foglalkozunk, hanem közösen megpróbáljuk megérteni a mögöttük húzódó érzéseket és korábbi élményeket. Ugyanakkor fontos számomra, hogy ne csak az egyént nézzük, hanem azt a közeget is, amelyben él – legyen szó családról vagy más fontos kapcsolatokról.

Emellett a neuroaffirmatív szemlélet is meghatározó számomra, hiszen az olyan idegrendszeri sajátosságokat,

mint az autizmus vagy az ADHD, nem hibaként, hanem egyedi működésmódként közelítem meg.

Pszichológusként gyermekekkel, serdülőkkel és szülőkkel dolgozom, akik különböző élethelyzeti nehézségekkel fordulnak hozzám, mint például érzelemszabályozási vagy viselkedési problémák és identitáskereséssel vagy önismerettel kapcsolatos kérdések.
Az egyéni folyamatok során – különösen gyermekeknél – gyakran használok kreatív, művészetterápiás elemeket is (rajz, játék, alkotás), amelyek segítenek abban, hogy azok az érzések és élmények is kifejezhetővé váljanak, amelyeket nehéz szavakba önteni.
Szülőkonzultációk keretében pedig gyakorlatiasan támogatom a szülőket abban, hogy jobban értsék gyermekük viselkedését, és hatékonyabban tudjanak reagálni a nehéz helyzetekre.

A közös munka során számomra az a legfontosabb, hogy egy olyan biztonságos és elfogadó légkör jöjjön létre, ahol valóban lehet kapcsolódni és őszintén beszélni.

Nem kell készen érkezned, és nem kell tudnod „jól csinálni” – az is teljesen rendben van, ha valami nehezen megfogalmazható.

A cél, hogy ne csak megértsd, mi zajlik benned vagy körülötted, hanem hogy egyre inkább képes legyél saját, működő megoldásokat találni, és magabiztosabban eligazodni a saját életedben.

Ha fontos számodra, hogy ne csak megértsd, mi történik benned, hanem abban is támogatást kapj, hogyan tudsz változtatni, szeretettel várlak.