Füredi Anna

"Minden egyes emberi kapcsolódás az életünkben hozzánk tesz és addig ismeretlen utakat nyithat meg."

Ismerj meg

Időpontjaim

Személyesen

Budapest

Életvezetési elakadások

Önismeret

Munkahelyi problémák

Szorongás

Magány

Karrier

Serdülők

Stressz

Krízisek

Önbizalomhiány

Magyar

SZTE • Okleveles pszichológus klinikai és egészségpszichológia szakirányon

Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület • Személyközpontú tanácsadó (folyamatban)

Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület • Sajátélményű önismereti csoport

Magánemberként

Voltak az életemben komoly nehézségek, mint minden embernél és olyan időszakok is, amikor sok minden egyszerre volt nehéz. Betegség, gyász, családi krízisek, párkapcsolati válság, függőséggel és mentális nehézséggel való találkozás.

Nem úgy tekintek ezekre a tapasztalatokra, mint amelyek elvettek volna belőlem valamit. Azt érzem inkább, hogy általuk lettem érettebb, érzékenyebb és mélyebben kapcsolódó ember.

Megtanítottak arra, hogy a nehézségek mellett is lehet örömöt találni az életben. Nem mindig könnyű, de hiszek abban, hogy a megküzdésünk egész életünk során formálható.

Sokáig HR területen dolgoztam, emberekkel, szervezetekkel, vezetőkkel.

Szerettem ezt a világot, mégis egyre erősebben éreztem, hogy nemcsak az érdekel, hogyan működik az egyén egy munkahelyi rendszerben, hanem az, hogy ki ő valójában.

A történeteivel, veszteségeivel, kapcsolataival, vágyaival és elakadásaival együtt. Így vezetett az utam a pszichológia felé.

Két gyermekem nevelése az életem egyik legnagyobb ajándéka és legkomolyabb tanulási folyamata. Az anyaság és a hivatásom közötti egyensúly megtalálása az egyik legnagyobb feladat volt, és

ma már azt érzem, hogy ennek felvállalása segített abban, hogy ma őszinte és értő kapcsolatban vagyok a gyermekeimmel.

Talán emiatt is áll hozzám közel a serdülő és fiatal felnőtt korosztály: ismerős számomra az az időszak, amikor egyszerre szeretnénk megfelelni másoknak és közben önmagunkat is szeretnénk kiteljesíteni.

Az utóbbi években a családunk Kókusszal, a kutyánkkal bővült. Általa újra és újra megtapasztalom, mennyi mindent adhat egy egyszerű, feltétel nélküli kapcsolódás.

Ma a pszichológusi munkára az életem egyik nagy ajándékaként tekintek. Megtisztelő számomra, amikor valaki bizalmat ad, és közösen létrejöhet egy olyan emberi kapcsolat, ahol biztonságban lehet beszélni a legnehezebb érzésekről is.

Nem azt keresem, hogyan lehet valamit gyorsan megjavítani. Sokkal inkább azt, hogyan lehet úgy továbblépni, hogy közben önmagunkból sem veszítsünk el semmit,

sőt egyre közelebb kerülünk saját magunkhoz és értékeinkhez.

Szakemberként

Pszichológussá nem egyenes úton váltam. Több mint húsz évet dolgoztam HR vezetőként és tanácsadóként, ahol nap mint nap emberekkel foglalkoztam. Vezetőkkel, pályakezdőkkel, olyanokkal, akik éppen munkahelyet váltottak, elfáradtak, nem voltak elégedettek a teljesítményükkel vagy egy nehéz döntés előtt álltak. Egy idő után egyre kevésbé az foglalkoztatott, hogyan működnek az egyének egy szervezetben.

Sokkal inkább az érdekelt, mi történik velük akkor, amikor becsukódik mögöttük az iroda ajtaja.

A saját pályamódosításom megerősített abban, hogy a nagy változások lehetősége bármelyik életszakaszban nyitva állna előttünk.

Tudom, milyen érzés hosszú ideig mérlegelni egy döntést, kételkedni, újrakezdeni, majd végül elindulni egy addig ismeretlen úton.

Ezért különösen közel állnak hozzám azok, akik úgy érzik, fordulóponthoz érkeztek az életükben.

A közös munkában először mindig az embert szeretném megismerni. Azt, hogyan látja a saját helyzetét, mi foglalkoztatja, mitől fél, miben reménykedik. Csak ezután lehet eldönteni, mire van valóban szüksége.

Van, akinek az segít a legtöbbet, hogy végre kimondhatja azt, amit régóta magában hordoz. Másnak egy új nézőpont, egy jól időzített kérdés vagy néhány gyakorlati eszköz ad lendületet.

A személyközpontú szemlélet áll hozzám a legközelebb, mert teret enged annak, hogy minden ember a saját ritmusában haladjon.

Nem szeretem kész válaszokkal siettetni a változást. Sokkal inkább arra törekszem, hogy közösen találjuk meg azt, ami az adott élethelyzetben valóban előrevisz.

Felnőttekkel, fiatal felnőttekkel és serdülőkkel dolgozom. Leggyakrabban munkahelyi nehézségek, pályaválasztás, pályamódosítás, szorongás, önbizalom, illetve élethelyzeti krízisek miatt keresnek meg. Ezek mögött sokszor ugyanaz a kérdés húzódik meg: hogyan lehet úgy továbblépni, hogy közben önmagunkat se veszítsük el, viszont minél inkább merítkezni tudjunk a saját értékeinkből. Ez az a kérdés, amely a mai napig engem is foglalkoztat, és ami miatt ezt a hivatást választottam.