Kovács Renáta Natália

Háromgyermekes családban a legkisebbként nőttem fel. Gyermekként átéltem, milyen, amikor egy családban a szülő munkanélkülisége és az ezzel való megküzdési nehézségek miatt problémák lépnek fel, így korán megtanultam érzékenyen figyelni másokra, alkalmazkodni a bizonytalan helyzetekhez és felelősséget vállalni. 

Ebben az is sokat segített, hogy versenyszerűen sportoltam. Felnőttként sem kerültek el a kihívások: szülő elvesztése, munkahely elvesztéséből adódó bizonytalanság, illetve az a megtapasztalás, hogyan élj együtt a pároddal, aki immáron több mint egy évtizede krónikus betegséggel küzd. 

Két fiút nevelünk – egy fiatal felnőttet és egy kamaszt –, ami a mi otthonunkba is hoz bőven viharos pillanatokat. Nekem a szeretet nem egyenlő a zökkenőmentes együttéléssel. Inkább azzal a kitartással, amivel a nehezebb napokon is kapcsolódni próbálunk a másikhoz. A szülői szerep számomra is egy folyamatos tanulópálya. Ismerem a párkapcsolati magány és a szülői tehetetlenség érzését, és azt, milyen nehéz, amikor azok között kell egyensúlyt teremteni, akiket a legjobban szeretünk. 

Az egyik feltöltődést számomra az utazás és az új élmények jelentik. A tenger hullámzása megnyugtat, a mediterrán „dolce vita” életérzés pedig különösen közel áll hozzám. A „dolce vita” azt jelenti számomra, hogy a nehézségek mellett is képes maradok kapcsolódni ahhoz, ami örömet, értelmet és reményt ad. Szeretek új kultúrákat, embereket megismerni és új ételeket kóstolni. Ugyanezt a kíváncsiságot élem meg a konyhában is. Külön öröm, amikor a fiammal együtt főzünk vagy sütünk. 

Több, mint 20 éves multinacionális munkatapasztalattal a hátam mögött döntöttem úgy, hogy ismét beülök az egyetemi padba, és pszichológiát tanulok. Ezt a döntést a saját családunkban megélt nehézségek inspirálták, illetve az, hogy példát mutassak gyermekeimnek elszántságból és kitartásból. Boldog vagyok, hogy megtettem ezt a lépést.