Mezőbándi-Nemes Márton

Egyéni tanácsadás mellett iskolapszichológusként is dolgozom egy gimnáziumban, ahol elsősorban a „klasszikus” serdülő korosztállyal kerülök kapcsolatba.

Sajnos a normatívnak mondható önismereti kérdések, identitáskrízis, pályaválasztás vagy épp teljesítményszorongás témakörei mellett rendszerint megjelennek sokkal komolyabb problémák is, mint a bullying és bántalmazás, szerhasználat, illetve egyéb függőségek, vagy épp a teljes szülői elhanyagolás, amik különösen nehezített pályát jelentenek a fiatalok mentális egészségének megőrzésében. 

Hálás vagyok, hogy ide kevert a sors, mert itt sikerült szakmai szempontból talán a legmeghatározóbb felimerést is megtennem: 

A rossz körülmények és a nagyfokú sebezhetőség ellenére is ott van a kamaszokban egy rendkívüli rugalmasság, ellenállás és megküzdési potenciál. 

Gyakran csak egy jól időzített kérdés, empatikus visszajelzés vagy egy biztonságos kommunikációs tér megteremtése szükséges, és elképesztő változásokat tudnak megteremteni életükben szinte teljesen önerőből. Úgy gondolom, hogy ez a képesség a későbbiekben sem vész el és bármikor előcsalható, ha az ember mer lépni és vállalja az átmeneti kellemetlenségeket és erőfeszítéseket a problémák hosszabb távú kezelése érdekében. 

Ennek megfelelően az ülések alkalmával egy olyan közeg kialakítására törekszünk, ahol nincs mitől félni, nincsenek tabuk, nem szükségesek színfalak, mert biztonságban felvállalhatod magad minden nehézségeddel és küzdelmeddel együtt.

A többes szám nem véletlen, hiszen a pszichológus-kliens kapcsolatra egy valódi partnerségként tekintek, ami a bizalom, az őszinteség és a feltétel nélküli elfogadás alappillérein nyugszik. Együtt kezdjük el, együtt megyünk mélyre és együtt is fogjuk befejezni. 

Rendszerszemléletben dolgozom, ami számomra azt jelenti, hogy bármilyen probléma komplexen kezelendő, hiszen az valamilyen formában valószínűleg megjelenik a munka, magánélet, család és kapcsolatok terén is. A különböző részek egymással összefüggésben állnak, pont mint egy kirakós darabkái, csak van amikor elsőre úgy tűnik sehogy sem illenek össze, de idővel kiderül, hogy lehet csak forgatni kellene rajtuk. 

Az ülések során lehetőség szerint a jelenfókuszú és a problémaorientált megközelítést preferálom, ami praktikusan azt jelenti, hogy a miért?-ek irányából, inkább a hogyan?-ok felé toljuk el a hangsúlyt.

Elsődleges célnak mindig az akut problémákkal való megküzdés támogatását és a kellemetlen élethelyzet enyhítésének elősegítését tartom. Ehhez egyaránt érintünk önismeretet és nyúlunk érzelemszabályozási és relaxációs technikákhoz, amivel stabil alapokat teremtünk a hosszabb távú célok eléréséhez.