Tóth György

Amikor kiköltöztem fél évre Spanyolországba, a reptéren ácsorogva ébredtem rá, hogy a hónapokkal ezelőtt lefoglalt albérletem egyszerűen nem létezik, puszta átverés; a kaució, a bérleti díj, és az aznapi szállásom pedig elúszott.

Ott álltam egyedül a 20 kilós bőröndöm és egy nagy pofára esés társaságában.

A kezdeti pánik és egy pár telefonhívás lecsengése után kettő opciót láttam magam előtt:

1. Azonnal hazamegyek a legközelebbi repülőgéppel, és elköltöm minden félretett pénzem, de legalább biztonságban hazajutok.

2. Itt maradok, keresek egy olcsó hotelt a reptér közelében, kialszom magam, majd pedig a következő napon kitalálom, hogyan oldom meg ezt az egészet, de végigcsinálom.

Mivel az utazásom célja az volt, hogy tanuljak önmagamról, az emberekről és a világról, így maradtam, ekkor azonban még nem is gondoltam, hogy ez még csak az előttem álló nehézségek kezdete volt...

Az ehhez hasonló sorsfordító pillanatok tanították meg számomra, hogy az élet valóban egy nagy kaland, tele kihívásokkal, és hogy teljesen normális, hogy időről időre nehézségekbe ütközünk, segítségre szorulunk.

Bár sokszor kellett újrakezdenem az elmúlt évek során (költözések, munkahelyváltások, veszteségek miatt), ezek mégsem vették el a kíváncsiságomat. Épp ellenkezőleg: izgatottan várom, hogy mit hoz a következő fejezet, hiszen az eddigi tapasztalataim megerősítettek abban, hogy

a nehézségekben lehetőségek is rejlenek, melyek értékes mérföldkövei lehetnek a történeteinknek.

Talán épp ezért szeretek utazni: legyen ez akár egy belföldi kirándulás vidékre, egy gyors látogatás a külföldön élő barátaimhoz, vagy pedig egy alaposan megtervezett városnézés. Ilyenkor sikerül igazán kipihennem az élet aktuális kihívásait, lekapcsolódnom a mindennapos pörgésről, majd újult erővel visszatérnem a hétköznapokba.

Úgy gondolom, hogy a legtöbbet az emberi kapcsolataimból sikerül töltődnöm: egy kávézóban egy rég nem látott barátom történeteit hallgatva, a rakparton egy éjszakákba nyúló beszélgetésben, egy rossz nap utáni ventillálásban, vagy egy hétvégén a tűz körül ücsörögve egy baráti társaságban. A nap végén pedig mindig elmondhatjuk, hogy vagy egy jó élménnyel, vagy pedig egy jó történettel gazdagodtunk.