A halogatás és a személyiség kapcsolata

A halogatás a latin ’procrastinare’ szóból származik, amely „későbbre halasztanit” jelent.

Tan és munkatársainak (2008) vizsgálata kimutatta, hogy a halogatás legnagyobb fokú előfordulása egyetemi hallgatóknál figyelhető meg, a hallgatók 80-95% átlagos-, vagy krónikus halogatónak vallotta magát (Tan et al., 2008).

Lay (1986) körüljárva a halogatás problémáját, azt fedezte föl, hogy akinél tendencia a halogatás, annál a dolgok elkezdésével vagy befejezésével kapcsolatban is előfordulhat a halasztás (Lay, 1986). Ez a tendencia sok más jelenségre is hatással van, mert

a befejezetlen feladatok legtöbbször sikertelenséghez vezetnek, melyek akár az önutálat, depresszió, stressz, bűntudathoz is eljuttatják a halogatót (Takács, 2010).

Korábbi kutatások alapján több olyan tényező van, amiben a halogatók és a nem halogatók között különbség van, ezért a halogatást egy pszichológiai változónak tekinthetjük (Lay & Schouwenburg, 1993). Dryden két csoportra különítette a halogatókat, az egyik csoportot speciális halogatónak nevezete, akiknél mindig ugyanazt, vagy ugyanazokat a feladatokat érinti a halogatás. A másik csoportot általános halogatóknak nevezte, akiknél általánosan minden fontosabb feladatra kiterjed a dolgok elhalasztása (Dryden, 2012).

Chu és Choi más két kategóriát különböztetett meg: passzív és aktív halogatókat.

A passzív halogatók leblokkolnak a fontosabb feladatok elvégzése előtt, nem tudnak határidőre elvégezni dolgokat, az aktív halogatók viszont nyomás alatt tudnak jobban teljesíteni, és így az elhalasztással saját nyomást gyakorolnak magukra, amely motiválja őket (Hsin et al., 2005).

Seo (2013) szerint a passzív halogatók általában feladják és nem fejezik be a feladatot, az aktív halogatók kitartanak és a határidő közeledtével hatékonnyá válnak. A két csoport más kognitív affektív választ ad egy határidős feladat elvégzésre (Seo, 2013).

A felsorolt kutatásokból is látható, hogy a halogatás nem egyszerűen magától az elnapolt feladat milyenségétől függ vagy a kedvezőtlen időbeosztástól. Kérdésessé vált, hogy vajon meghatározhatja-e ezt a viselkedéses mintázatot maga a személyiség?! Ennek bizonyítására többen kutatni kezdték – főleg egyetemisták körében –, hogy bizonyos személyiség vonások összefüggésben vannak-e a halogatással.

Különféle személyiség vonások és a halogatás összefüggései

McCown (1991) vizsgaidőszakban tesztelte az egyetemi hallgatókat. Eredményei alapján a neuroticizmus személyiség vonás kapcsolatot mutatott a halogatással. A kutatásból kiderült, hogy a neuroticizmusból fakadóan a vizsgák miatt szorongóbbak, kevesebb önbizalmat éreznek a halogató egyetemisták. Az extraverzió az előre megtervezett társadalmi tevékenységek miatt a tanulás interferenciájával társult, míg mind az extraverzió, mind a pszichoticizmus impulzív és nem tervezett tanulmányi figyelemelterelésekkel járt együtt. A pszichoticizmus az akadémiai tanfolyamok iránti ellenszenvvel is összefüggést mutatott (McCown & Johnson, 1991).

Ross (2002) kutatásában a proklasztinálás a neuroticizmussal és a lelkiismeretesség hiányával mutatott összefüggést (Ross et al., 2002).

Karatas (2015) egy török egyetemen azokat a halogatókat vizsgálta, akiknek életében ismétlődő a prokrasztinálás, például az utolsó pillanatra hagyja a beadandó feladat megírását, késve viszi vissza a könyvtárba a könyvet, a fontos dolgok helyett visszatérően mással foglalja el magát a teljesség igénye nélkül.

A szerző szerint az élet több területén kifejeződő, jellemző halogatás arra utal, hogy ez a viselkedés egy személyiségvonásból fakad. Vizsgálatában a halogatók a Big Five személyiség tesztet töltötték ki. Eredményei azt mutatták, hogy a neuroticizmus összefüggésben állt a prokrasztinálással, illetve negatív összefüggést mutatott a lelkiismeretességgel, és extraverzióval (Karatas, 2015).

Vannak, akik halogatás helyett szeretnek korán kelni, és jól szervezetten végzik feladataikat már akár hajnalban. Illetve vannak olyan emberek is, akik este érzik magukat aktívnak, akkor tudnak a leghatékonyabbak lenni.

Vajon a neuroticizmus hiánya, a lelkiismeretesség megléte vagy más személyiség vonás, az, ami hatással van a napi aktivitásunkra?

A napi aktivitást a kronotípus meghatározása mutatja meg legegyszerűbben, ehhez szükséges tisztázni a kronotípus fogalmát.

A kronotípus hatása a halogatásra

A kronotípus azt jelenti, hogy milyen a belső biológiai órád működése, vagyis hogy melyik napszakban vagy a legéberebb, legaktívabb — és mikor vagy a leginkább álmos, passzív.

A kronotípus hatással van a tanulásra, munkateljesítményre, alvásminőségre és akár a mentális egészségre is.

Ez a belső időzítés mindenkinél egyéni, részben genetikailag meghatározott, és befolyásolja például az alvás-ébrenlét ciklusodat, a teljesítőképességedet és a hangulatodat is.

Főbb kronotípusok:

1. Pacsirta (koránkelő):
   Reggel frissek, délelőtt produktívak, de estére hamar elfáradnak. Korán fekszenek, korán kelnek.

2. Bagoly (későn fekvő):
   Délután, este aktívak, reggel nehezen kelnek. Későn fekszenek, nehezen alkalmazkodnak a korai kezdéshez.

3. Kevert típus:
   Nem kimondottan reggeli vagy esti típus, napközben a leghatékonyabbak.

Miért fontos?

Ha a napi rutinod nem passzol a kronotípusodhoz (pl. egy bagolynak korán kell kelnie), az alváshiányt, fáradtságot, stresszt okozhat.

A kronotípus szerinti aktivitás ideje befolyásolja életünket attól függően, hogy a környezetünk mely napszakban vár el tőlünk eredményes munkát,vagy viselkedést. Például az európai oktatási rendszerben a legtöbb intézmény nyolckor kezdi a tanítást, és délelőtt kell figyelni, tanulni, feladatokat megoldani. Ez kedvez a reggeli típusú embereknek, de negatívan hathat az estiekre.

Az esti csoportba tartozó emberek, ha rákényszerülnek a korai kelésre, akkor is tovább ébren maradnak, hogy a preferált időben éljenek társasági életet, ez által kevesebbet alszanak, esetleg több kávét isznak napközben. Ez a társadalom által meghatározott időbeosztáshoz képest eltolódást jelent az élet több aspektusára nézve, mely befolyásolhatja akár a mentális jóllétet is (Cofer et al., 1999).

Záró gondolat

A halogatás mögött gyakran nem akaratgyengeség áll, hanem a biológiai óránk és a napi elvárások közötti konfliktus. Ha tudod, mikor vagy a legéberebb és legmotiváltabb – vagyis ismered a saját kronotípusodat –, máris közelebb kerültél a hatékonyabb időbeosztáshoz.

Ahelyett, hogy ostoroznád magad a halogatás miatt, érdemes lehet inkább összehangolnod a teendőidet a belső ritmusoddal. Lehet, hogy nem kellene máshogy működnöd – csak máskor.

Tetszett a cikk? Akkor mentsd el a könyvjelzők közé, hogy bármikor gyorsan visszatalálj, vagy oszd meg valamely közösségi platformodon.