Babcsány Szabolcs

A pszichológia iránti érdeklődésem fokozatosan alakult ki. Idővel azt vettem észre, hogy az emberek könnyen megnyílnak nekem – még azok is, akik nehezen beszélnek az érzéseikről. Egy barátom egyszer így fogalmazott:

„Nem tudom, Szabolcs hogyan csinálja, de egy pocsék nap után csak megkérdezi, hogy milyen napom volt, és azon kapom magam, hogy beszélek róla… utána pedig valahogy jobban érzem magam.”

Ez az élmény sokat jelentett számomra, és megerősített abban, hogy a meghallgatásnak, az odafigyelésnek és az empátiának valódi ereje van.

A beszélgetések során igyekszem olyan légkört teremteni, ahol biztonságban lehet megnyílni – ahol nem kell megfelelni, csak önmagad lenni. Nem hiszek a „dobozolt” megoldásokban; mindenki más, ezért a közös munka is mindig személyre szabott. A folyamatot mindig a klienshez igazítom – az ő történetéhez, tempójához és igényeihez.

Szakmai érdeklődésem középpontjában a sportpszichológia áll, azonban az ott megjelenő témák –

mint a teljesítménykényszer, a siker és kudarc megélése, az önbizalom, a szorongás vagy a fókusz megtartása – mindannyiunk életében ott van, akár az iskolában, a munkahelyen, a párkapcsolatban vagy a mindennapi helyzetekben.

A sport számomra egy tükör: felnagyítja mindazt, ami bennünk zajlik. A célok, az elvárások, a versenyhelyzetek, a nyomás vagy éppen a motiváció hiánya mögött mindig ott vannak az érzelmeink – és ezek megértése kulcs ahhoz, hogy hosszú távon kiegyensúlyozottak és hatékonyak legyünk.

A szemléletem dinamikus és emberközpontú: nemcsak a teljesítményre, hanem az egész emberre figyelek – arra, hogyan kapcsolódik önmagához, a testhez, az érzelmeihez és a környezetéhez. Hiszem, hogy a mentális erő nem az érzelmek elnyomásából, hanem azok felismeréséből, elfogadásából és tudatos irányításából fakad.

Akár sportban, akár az élet más területein, a célom ugyanaz: segíteni abban, hogy a saját belső erőforrásaidat megtaláld, jobban értsd, mi zajlik benned, és megtanuld kezelni mindazt, ami most nehéznek tűnik – hogy aztán újra szabadon, önazonosan és fókuszáltan tudj működni a saját életedben. Hiszem, hogy mindezek megértése és fejlesztése hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb, tudatosabb élethez.

Munkám során többféle módszert is alkalmazok: gyakran dolgozom módosult tudatállapottal, például relaxációs technikákkal vagy autogén tréninggel, amelyek segítenek mélyebb önismeretet elérni.

Szívesen használok szimbólumokat és különböző kártyákat is, hogy a tudattalan tartalmak – elfojtott érzések, emlékek, belső konfliktusok – is megmutathassák magukat. Fontosnak tartom a kapcsolati háló szerepét is, hiszen társas lények vagyunk: a környezetünk, a kapcsolataink mind hatással vannak ránk.

Fontos számomra a pszichoedukáció is: szeretem, ha a kliens pontosan érti, min dolgozunk éppen. Ennek megkönnyítésére gyakran használok vizuális segédeszközöket – képeket, ábrákat, kártyákat –, amelyek átláthatóbbá és befogadhatóbbá teszik a folyamatot.

A felnőttek mellett 14 éves kortól serdülőkkel is dolgozom. Könnyen megtalálom velük a közös hangot, hiszen nyitott vagyok az ő világukra is – például az online térben felbukkanó trendek, mémek révén.

Fontosnak tartom, hogy az üléseken a kliensek önmaguk lehessenek, cenzúra nélkül – ezt a szabadságot a legtöbb fiatal nagy megkönnyebbüléssel éli meg.