Bakos Flóra
„Az empátia az, amikor valaki más szemével látsz, valaki más fülével hallasz, és valaki más szívével érzel” - Alfred Adler
1111 Budapest, Egry József u. 17.
Magyar, Angol
Személyesen
ELTE MA • Okleveles pszichológus klinikai és egészségpszichológia szakirányon
Magánemberként
Saját életemben is fontos alapkövek az elfogadás, a megértés és az egymásra figyelés. Számomra ezek megteremtése sokszor egyszerűbb, mint a befogadásuk. Még ma is igyekszem emlékeztetni magam arra, hogy mindezeket viszont is elvárhatom, sőt, el is kell várnom a kapcsolataimban.
Gyerekkoromban és serdülőkoromban sok időt töltöttem egyedül. Bár a családom körülvett, gyakran mégis magányosnak éreztem magam, és ez az érzés néha ma is megérint.
Tudom, milyen az érzelmi közelség hiánya, és mennyire fontos, hogy ott tudjunk lenni egymásnak, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is.
Szerencsére mindig voltak barátaim, de számomra nehezebb volt nyitni és megnyílni mások felé. Sokszor szorongtam amiatt, vajon elfogadható vagyok-e úgy, ahogy vagyok.
Ezen nem segített, hogy általános iskola felső tagozatában bullying áldozatává váltam: nem voltak márkás ruháim, és a gondolkodásom is eltért a többiekétől. Amikor próbáltam a közösség részévé válni, gyakran negatív visszajelzéseket kaptam.
Így inkább elbújtam a kagylóhéjamba, ami belülről színes és gyöngyfényű volt, de kívülről kemény és göcsörtös.
A szorongásom így megmaradt, sőt, kiterjedt és sokáig elkísért az életem során. Akkoriban nem éreztem, hogy bárkitől is kérhetnék segítséget, ezért inkább egyedül próbáltam megküzdeni ezzel a helyzettel. Pedig milyen jó lett volna, ha megoszthattam volna valakivel!
Ami átsegített ezen az időszakon, az a művészet volt. A művészetben helyet kapott az eltérő gondolkodásom és a gazdag fantáziavilágom, sőt, általa olyan közösségre találtam, ahol mások is hasonlóan különbözőnek látták a világot. A művészet ma is szerves része az életemnek. Feltölt a barátaimmal töltött idő, a közös nevetés, és a kutyám társasága, aki mindig igényli a figyelmet és a törődést. Inspirál, hogy most én adhatok meg másoknak olyan támogatást, ami nekem korábban hiányzott, és hogy továbbadhatom azt az érzést: nem kell mindennel egyedül megküzdeni.
Szakemberként
Fontos számomra, hogy az üléseinken egy olyan légkört teremtsünk, ahol nemcsak beszélni lehet a nehézségekről, hanem valóban meg lehet tapasztalni a meghallgatottság, az elfogadás és a biztonság érzését. Olyan térben gondolkodom, ahol nem kell megfelelni, ahol a figyelem nem csak rád irányul, hanem veled történik: együtt haladunk azon az úton, amelyen jobban megértheted önmagad. Nem megoldásokat kínálok, hanem abban kísérlek, hogy megtaláld a saját válaszaidat, azokat, amelyek összhangban vannak a személyiségeddel, a múltaddal és a jelen élethelyzeteddel.
Munkám során a pszichológiai szemléletek közül különösen közel áll hozzám a kognitív–viselkedésterápiás megközelítés. Ennek alapja, hogy a gondolataink, érzéseink és viselkedésünk folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. A közös munka során segítek felismerni azokat a gondolati mintákat, amelyek felerősítik a szorongást vagy gátolják az önelfogadást, és támogatlak abban, hogy új, rugalmasabb megküzdési módokat alakíthass ki. Ez a módszer nemcsak a tünetek enyhítésében, hanem az önismeret mélyítésében is hatékony.
Ezzel párhuzamosan gyakran használok művészetterápiás elemeket is, különösen akkor, amikor a szavak nehezen találják meg az utat az élményekhez. A rajz, festés vagy más kreatív kifejezésformák lehetőséget adnak arra, hogy a tudattalan érzelmek alakot kapjanak és ezáltal biztonságos távolságból, mégis bensőségesen lehessen velük dolgozni.
Amikor egy érzés formát ölt, már nem csak „bennünk van”, hanem kapcsolatba lehet vele lépni: meg lehet figyelni, értelmezni, sőt, át is lehet alakítani. Az ilyen folyamatok gyakran mélyebb önismereti felismerésekhez vezetnek, és újfajta rálátást adnak arra, hogyan működünk önmagunkkal és másokkal.
A terápiás térben így egyszerre van jelen az értelem és az érzelem, a tudatos munka és az alkotás szabadsága. Hiszem, hogy ezek összhangja segít abban, hogy közelebb kerülj önmagadhoz, ahhoz a részhez, amely talán régóta csendben vár arra, hogy meghallják.
Szakterületeim
Mindennapi szorongás, állandó aggódás
Folyamatos feszültség, kimerültség érzése
Lelki egyensúly és jóllét megőrzése
Önbizalom erősítése, önkritika kezelése
Élethelyzeti döntési nehézségek, elakadások
Magány, kapcsolódási nehézségek
Saját működés, érzések mélyebb megértése
Lehangoltság, motivációvesztés, negatív hangulatok
Amiben segítek
Sajnos az én naptáram betelt
Használd az alábbi lehetőségeket, hogy megoldást találjunk.