Bende Mátyás

"Segítség!" - suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit.

Ismerj meg

Időpontjaim

Személyesen

Online

Budapest

Szorongás

Önismeret

Karrier

Párkapcsolat

Életvezetési elakadások

Család

Gyász

Serdülők

Stressz

Önbizalomhiány

Munkahelyi problémák

Gyermekeink jólléte

Magyar

ELTE MA • Okleveles pszichológus tanácsadás és iskolapszichológia szakirányon

Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület • Személyközpontú tanácsadó (folyamatban)

Magánemberként

Sokáig úgy éltem, hogy a külvilág felé egy mindig mosolygós, vidám arcot mutattam. Bár első ránézésre kifejezetten extrovertáltnak tűnök, korábban megfelelési kényszerrel és szociális szorongással is küzdöttem. Ebben óriási segítséget jelentett nekem az egyedül töltött idő, amit a mai napig tudatosan használok feltöltődésre.

Az egyik ilyen program számomra a játék. Legyen szó a videó- és társasjátékokról, maximálisan el tudok mélyülni bennük.

A konyha a másik menedékem, ahol a kétkezi munka a jelenben tart, az új technikák felfedezése pedig kreativitásra ad teret. Az utóbbi időben a sport is nagyon fontossá vált számomra. Súlyzós edzések mellett a box az, ahol igazán meg tudom élni erőmet és állóképességemet.

Mindennapjaimban a humor az egyik legnagyobb erőforrásom. Egy jó vicc rengeteget segít nekem a nehéz helyzeteken való átlendülésben, de rá kellett jönnöm, hogy a nevetés nem válhat meneküléssé. Jobban járok, ha közel engedem magamhoz nehezebb érzéseimet is.

A pszichológia iránti érdeklődésem a fiatalkori drámajátékokhoz nyúlik vissza, ahol a különböző szerepek és helyzetek átélése segített saját magam és mások megértésében. Korán találkoztam egy olyan krízissel, amivel a legtöbben csak jóval később szembesülnek: édesapám korai halála és a gyász feldolgozása teljesen átformált engem. Ebben a nehéz időszakban vált számomra iránytűvé kedvenc szuperhősöm édesapjának mondata:

„Bruce, miért esünk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle.”

Ebben a veszteségben ismertem fel, hogy a kivezető út sokféleképpen kinézhet, és nem mindig olyan könnyű a fájdalomból építkezni, de lehetséges.

Szakemberként

Mindig is a kíváncsiság hajtott. A színház világától a gasztronómiáig, a saját vállalkozásom építésétől a pszichológiáig több területen is kipróbáltam magam.

Iskolapszichológusként és a pályaorientációban szerzett tapasztalataim során közelről láttam, hogy az iskola és a munka világa miként tudja felemelni, vagy egyensúly hiányában megtörni az embert.

Gyakran mondják rám, hogy én vagyok a „legreálosabb humán ember”. Ez a kettősség határozza meg a munkamódomat is. Az együttérzést strukturált, rendszerszemléletű gondolkodással ötvözöm. Üléseim során a személyközpontú szemléletet képviselem. Ez nálam azt jelenti, hogy nem a magasból adok tanácsokat, hanem egy egyenrangú kapcsolatot fenntartva kísérlek utadon.

A közös munkánkat egy izgalmas kutatáshoz tudom hasonlítani, ahol a felszíni tünetek mögé nézve, közösen tárjuk fel a háttérben húzódó összefüggéseket.

Célom, hogy a szorongásodat tisztánlátás váltsa fel, mélyebben megértsd az érzelmeidet, és gyakorlatias megküzdési stratégiákat építsünk ki.

A gyerekekkel és fiatalokkal való munka már régóta az életem része. A tanulmányaim alatti táboroztatások és szakkörök megtanítottak a nyelvükre, így rendkívül könnyen tudok kapcsolódni a fiatalabb korosztályhoz, ahogyan a racionálisabb, analitikus beállítottságú felnőttekhez is.

Szeretettel várlak, ha pályaválasztással, a kapunyitási pánikkal vagy az önállósodás kihívásaival küzdesz; vagy ha éppen a gyermekeddel való kapcsolódásban, családi dinamikákban akadtál el. Emellett várom mindazokat, akik teljesítményszorongással, megfelelni vágyással, karrierváltással vagy kiégéssel szembesülnek, és szeretnének egyensúlyba kerülni.