

Írta
A binge eating disorder (BED), vagyis magyarul falászavar egy önálló diagnosztikai kerettel rendelkező állapot, amelyet a Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM) 2013-tól önálló betegségként tart számon.
Mi is az a Binge eating?
Ha diagnosztikai szempontból szeretnénk megközelíteni az angol nevén Binge eatingnek (BED) nevezett étkezési zavart (magyarul: falászavar), akkor az a következően hangzana:
A falászavart az úgynevezett falásrohamok jellemzik, amik olyan kontrollálhatatlan étkezési epizódok, amelyek során az érintett személy nagy mennyiségű ételt fogyaszt el rövid idő alatt, gyakran anélkül, hogy éhes lenne. Ezek a rohamok sokszor stressz, szorongás, depresszió vagy más érzelmi tényezők hatására jelentkeznek. A falásrohamok egyik legfontosabb jellemzője, hogy az evést a személy nem tudja kontrollálni, és a rohamok gyakran szégyenérzettel vagy bűntudattal társulnak. Az ilyen rohamok sokszor titokban történnek, mivel az érintettek szégyellik ezt a viselkedést.
Nagyon gyakori jellemzője a rohamoknak az azt megelőző úgynevezett késztetés beszéd (urge talk), ami lényegében arra készteti a személyt, hogy megadja magát a falás pillanatnyi élvezetének. Ez a beszéd szinte mindig logikusnak tűnik a kényszer pillanatában, illetve a személy saját hangjaként érzékeli azt. Ez a fajta belső monológ viszont nem összegyeztethető a személy tényleges céljaival/vágyaival, hanem az agy alsóbb (primitívebb) régióiból érkező téves szignálok ezek. A folyamat során az agy felsőbb régiói olyan értelemmel és részletekkel ruházzák fel, ami a személy tudatos és érvelő énje számára ezek a szignálokat kedvezővé válnak.
A késztetések, valamint az ehhez csatlakozó késztetés beszéd két viszonylag egyszerű pszichológiai mechanizmuson keresztül jön létre, az egyik a túlélés ösztöne, a másik pedig a kondícionálás. A túlélés ösztöne egy adaptív válasz, mikor az agyunk veszélyt érzékel, ebben a kontextusban a veszély a diétázásból ered. Mikor huzamosabb ideig megvonjuk a szervezetet a szükséges kalóriáktól, az agyunk túlélés-orientált állapotba kapcsol. A falásrohamok lényegében az agy egészséges reakciói , hiszen igyekszik pótolni a hiányt.
Ebből az amúgy természetes folyamatból kondícionálás útján válik étkezési zavar, hiszen miután többször előfordult falásroham, az agyunk megköveteli és elvárja a következőt. Az evés, ahogy fent is említésre került egy feszültségoldó, az agyunkban dopamint felszabadító tevékenység, így könnyen kap pozitív megerősítést a falásroham, majd válik egy maladaptív jelenséggé a személy életében.
A falászavar állapot különbözik a bulimiától, mivel a falásrohamok után nem következik kompenzációs viselkedés, mint például hánytatás vagy túlzott testedzés. A falásrohamok hosszú távon jelentős egészségügyi kockázatokat hordoznak, mint például elhízás, 2-es típusú cukorbetegség vagy szív- és érrendszeri betegségek.
A kezelés általában pszichoterápia, például kognitív viselkedésterápia (CBT), valamint adott esetben gyógyszeres terápia kombinációjából áll. A kezelés célja az érzelmi és pszichológiai okok feltárása, amelyek a falásrohamokat kiváltják, valamint az érintett személy számára hatékony stratégiák kidolgozása az érzelmek kezelésére, az étkezési szokások átalakítására és a kontroll visszaszerzésére.
Gyakori kérdések
Honnan tudhatom, hogy ez már falászavar, vagy csak néha túl sokat eszem?
Akkor beszélünk zavarról, ha az evés feletti kontrollvesztést rendszeresen átéled, és a rohamokat szinte mindig mély bűntudat vagy szégyenérzet követi.
Ha elkezdek szigorúan diétázni, az segít végleg megállítani a falásrohamokat?
Épp ellenkezőleg. A koplalás és a megvonás „éhségriadót” fúj az agyadban, ami szinte törvényszerűen egy újabb, még intenzívebb rohamot vált ki belőled.
Az akaraterőm hiányzik ahhoz, hogy abba tudjam hagyni az evést?
Nem az akaraterőd kevés, hanem a roham alatt az agyad ösztönös, túlélésért felelős része veszi át az irányítást, amit logikus érvekkel abban a pillanatban szinte lehetetlen megállítani.
Mit tehetek abban a kritikus percben, amikor érzem, hogy ellenállhatatlanul tör rám a falási kényszer?
Próbálj meg fizikailag távolabb menni az ételtől, és adj magadnak tíz percet, amíg tudatosítod, hogy ez csak egy múlandó agyi sürgetés, nem valódi fizikai éhség.
Forrás: Kathryn, H., (2016). Brain over Binge Recovery Guide. Camellia Publishing.
Megosztom Facebookon
Megosztom X-en
Link másolása
Hasonló cikkek





