Ha valaha is megfordultak ezek a kérdések a fejedben egy konfliktus vagy beszélgetés után, különösen egy számodra fontos személlyel kapcsolatban, akkor lehet, hogy megtapasztaltad a gaslighting nevű pszichológiai manipulációt. Ez a viselkedés nem kiabálással vagy nyílt bántással dolgozik – sokkal alattomosabb: csendesen, fokozatosan épül be a kapcsolatokba. Hatására észrevétlenül kezded el megkérdőjelezni a saját valóságodat.

Mit jelent a gaslighting?

A gaslighting egy manipulatív viselkedésforma, amely során valaki tudatosan vagy tudattalanul úgy próbál befolyásolni egy másik embert, hogy kétségbe vonja annak érzéseit, emlékeit vagy észlelését.

A cél nem más, mint az önbizalom lerombolása és az áldozat valóságérzékelésének eltorzítása (Stern, 2007).

A kifejezés az 1938-as Gas Light című színdarabból ered, amelynek filmváltozatában a férj szándékosan őrületbe akarja kergetni feleségét, például úgy, hogy lejjebb tekeri a gázlámpa fényét, majd letagadja, hogy változás történt volna. A nő lassan önmagában kezd el kételkedni.

A mai világban nem kell gázlámpák fényét tompítani ahhoz, hogy valakit összezavarjunk, elég néhány ismétlődő mondat: „Túlreagálod.”; „Ezt csak te látod így.”; „Megint félreértettél”; “Én ilyet nem mondtam”.

Hol és mikor fordul elő a gaslighting?

Ez a manipulációs forma megjelenhet bármilyen kapcsolatban, legyen az párkapcsolat, szülő-gyermek viszony, munkahelyi kapcsolat vagy akár barátság. Különösen jellemző olyan helyzetekre, ahol az egyik fél hatalmi fölényre törekszik, vagy kontrollt akar gyakorolni a másik felett (Sweet, 2019).

A gaslighting nem csupán egyéni játszma, hanem gyakran társadalmi mintázatokba ágyazódik. A hatalmi egyenlőtlenségek, például a nemi szerepelvárások vagy a patriarchális berendezkedés termékeny talajt adhatnak az érzelmi manipuláció ezen formájának.

A kontroll fenntartása, a másik észlelésének, érzéseinek elbagatellizálása sokszor nem véletlenszerű, hanem jól illeszkedik a dominanciára és engedelmességre épülő kapcsolati forgatókönyvekbe (Sweet, 2019).

Párkapcsolat

A párkapcsolati gaslighting gyakran alattomosan, fokozatosan jelenik meg: a partner először „csak” megkérdőjelezi a másik érzéseit („Biztos, hogy ezt így élted meg?”), később már letagadja vagy kiforgatja a múltbeli eseményeket („Ezt sosem mondtam”, „Csak képzeled”). Az áldozat lassan elveszíti a saját észleléseibe vetett bizalmat, és egyre inkább a partner értelmezéséhez igazítja a valóságát.

Mivel a párkapcsolatokban jelen van az intimitás és az érzelmi kötődés, a gaslighting hatása különösen romboló: az érzelmi függés és a szeretet iránti vágy megnehezíti a távolságtartást vagy a kapcsolatból való kilépést. Ez a dinamika gyakran ciklikusan ismétlődik, a manipulációt időszakos bocsánatkérés, kedvesség vagy érzelmi közeledés váltja fel, ez pedig még inkább összezavarhatja az áldozatot (Sweet, 2019).

Szülő-gyerek kapcsolat

Nemcsak párkapcsolatokban, hanem szülő-gyermek viszonyban is megjelenhet a gaslighting. Egy szülő például ismételten megkérdőjelezheti a gyermek emlékeit, érzéseit („Ezt csak kitaláltad”, „Soha nem mondtam ilyet”), amivel hosszú távon megrendítheti a gyermek valóságérzékelését és önbizalmát. Ezek a mintázatok felnőttkorban újraaktiválódhatnak, különösen olyan kapcsolatokban, ahol a partner hasonló mechanizmusokat használ (Sweet, 2019).

Munkahelyi kapcsolatok

A gaslighting nem korlátozódik az intim kapcsolatokra. Előfordulhat munkahelyen is, különösen hierarchikus viszonyokban. Egy vezető például következetesen tagadhat le múltbeli döntéseket vagy hibáztatja beosztottjait olyan dolgokért, amelyek nem az ő felelősségük. Ez a fajta pszichológiai manipuláció alááshatja az alkalmazott realitásérzékét, teljesítményét és önértékelését, különösen, ha mások is a bántalmazó fél oldalára állnak (Rayner & Cooper, 2003).

Digitális tér

A gaslighting a digitális térben is jelen van, gyakran nehezebben felismerhető formában. Az elkövető például kitörölhet korábbi üzeneteket, letagadhat videóhívásokat vagy átalakíthatja az online beszélgetések menetét, így az áldozat könnyen elkezdhet kételkedni saját emlékeiben. A cyber gaslighting különösen nehezen tetten érhető, és gyakran még intenzívebben izolálja az áldozatot a saját valóságától (Henry & Powell, 2018).

Kikre jellemző a gaslighting alkalmazása?

A gaslighting nem kizárólag mentális betegséggel élőkre jellemző, ugyanakkor kutatások szerint gyakran összefüggésbe hozható bizonyos személyiségvonásokkal.

Különösen jellemző lehet olyanokra, akik nárcisztikus, elkerülő vagy antiszociális tendenciákat mutatnak – azaz nehezen viselik a kritikát, kevés empátiával rendelkeznek, vagy igyekeznek elkerülni az érzelmi sebezhetőséget.

Ezek az emberek sokszor nem tudnak felelősséget vállalni saját hibáikért, és a hibáztatás vagy a másik valóságérzékelésének eltorzítása révén próbálják fenntartani a kontrollt a kapcsolatban (Glasser & Egan, 2008).

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a gaslighting nem minden esetben tudatos vagy szándékos bántalmazás. Gyakran egy tanult viselkedésről van szó, amely mélyen gyökerezik a gyermekkorban átélt dinamikákban vagy diszfunkcionális kapcsolati mintákban.

Előfordul, hogy az, aki alkalmazza, maga sincs tisztában azzal, hogy viselkedése milyen negatívan befolyásolja a másik fél énképét és valóságérzékelését (Stark, 2018; Sweet, 2019).

Ez különösen igaz olyan esetekben, amikor az érzelmi manipuláció normalizálódott a személy múltbeli tapasztalataiban, például kontrolláló vagy érzelmileg elérhetetlen szülők mellett felnőve.

Kikből lehet áldozat?

A gaslighting soha nem az áldozat hibája, a felelősség mindig a manipuláló félnél van. Ugyanakkor pszichológiai kutatások rámutatnak arra, hogy bizonyos személyiségjegyek és korábbi tapasztalatok sebezhetőbbé tehetnek valakit ezzel a fajta érzelmi bántalmazással szemben.

Azok az emberek, akik kifejezetten empatikusak, nagyfokú alkalmazkodásra képesek, hajlamosak kerülni a konfliktusokat, illetve alacsony önértékeléssel élnek, gyakran inkább mások nézőpontját fogadják el a sajátjuk helyett.

Ez különösen akkor jellemző, ha gyermekkorukban megtanulták, hogy az érzéseik érvénytelenek, vagy ha biztonságos kapcsolatok helyett inkább elutasítással, következetlenséggel vagy túlzott kritikával találkoztak. Ilyen háttérrel könnyebben meginognak saját észleléseikben, és hajlamosabbak önmagukat hibáztatni a kialakuló konfliktusokért vagy bizonytalanságért (Breines, 2022).

A manipuláló fél ezt a nyitottságot és önfelülbírálási hajlamot kihasználva lassan és fokozatosan alakíthatja ki a kontrollt. A gaslighting egyik kulcseleme éppen az, hogy nem egyszeri, hanem ismétlődő, szinte észrevétlenül fokozódó folyamat, amelyben az áldozat megtanulja alábecsülni saját belső iránytűjét, és egyre inkább a másik fél valóságára hagyatkozik.

Miért csinálják?

A gaslighting egyik legfőbb mozgatórugója a kontroll megszerzése vagy fenntartása a másik ember felett. Aki sikeresen elbizonytalanítja partnerét saját érzéseiben, emlékeiben vagy valóságérzékelésében, az könnyebben érvényesítheti akaratát a kapcsolatban. Az ilyen dinamikában az áldozat fokozatosan elveszíti belső biztonságérzetét és autonómiáját, így befolyásolhatóbbá, irányíthatóbbá és – a bántalmazó szemszögéből – „kezelhetőbbé” válik (Dutton & Painter, 1993; Dutton & Goodman, 2005).

Sok esetben a manipuláció eszköze arra szolgál, hogy az elkövető elkerülje a felelősségvállalást saját viselkedéséért.

Ahelyett, hogy szembenézne a hibáival, kritikával, vagy érzelmi sérülékenységével, inkább áthelyezi a fókuszt a másikra: „te reagálod túl”, „te értettél félre”, „veled van a baj”.

Ezáltal fenntarthatja a felsőbbrendűség illúzióját, és megőrizheti saját pozitív énképét – akár mások, akár önmaga előtt. A valóság torzítása tehát nem mindig tudatos gonoszságból fakad, hanem gyakran a saját bizonytalanság, önértékelési zavar vagy érzelmi éretlenség leplezése (Dutton & Painter, 1993).

A bántalmazó sokszor a józan ész, a „realitás” képviselőjeként állítja be magát, miközben a partner érzéseit irracionálisnak vagy túlzónak minősíti. Ez lehetővé teszi számára, hogy uralja a közös narratívát, és megerősítse saját dominanciáját, nem csak az áldozat, hanem a külvilág (család, barátok, hatóságok) előtt is. Ezzel egyidőben viszont még inkább megerősödik az a dinamikus erőtér, ahol a manipulált fél fokozatosan elveszíti realitásérzékét és saját értékelési képességét (Stark, 2018; Sweet, 2019).

Mit él át az áldozat?

Azok, akik hosszú távon gaslightinggal terhelt párkapcsolatban élnek, fokozatosan elveszítik belső biztonságérzetüket és önazonosságukat.

Az állandó manipuláció, a valóságuk megkérdőjelezése és a folyamatos érzelmi bizonytalanság következtében önbizalmuk megrendül, és egyre nehezebben tudják megkülönböztetni, mi az, ami valóban történt, és mi az, amit a partner torzít vagy tagad. Ebben a helyzetben a kételkedés állandó társsá válik: kételkednek saját emlékeikben, érzéseikben és ítélőképességükben.

Ez az állapot mély belső konfliktusokhoz vezet, amelyeket bűntudat, szégyen, szorongás és reménytelenség árnyékol be (Sweet, 2019).

Képzeljünk el egy nőt, aki éveken át hallgatja párjától az olyan mondatokat, mint: „te mindig túlreagálod”, „csak képzelődsz”, „semmi bajod nincs, csak hisztizel”. Ezek a mondatok nem csupán szavak, hanem eszközök, amelyek apránként meggyengítik az önértékelését és a valóságérzékelését. Idővel a nő elkezdi elhinni, hogy valóban vele van a baj, hogy érzései nem jogosak vagy túlzóak. Emiatt egyre kevésbé meri kifejezni a véleményét vagy megosztani az érzéseit, fél attól, hogy ismét elutasítják vagy bagatellizálják azokat.

Ez a folyamat bezárkózáshoz vezet: az áldozat fokozatosan eltávolodik a külvilágtól, bizalmatlan lesz saját döntéseivel kapcsolatban, és egyre inkább mások véleményére támaszkodik, így elveszíti saját önálló ítélőképességét. A gaslighting alatt élő személy pszichés terhe egyre nő, és ez a folyamatos feszültség könnyen okozhat krónikus stresszt, amely szorongásos zavarok, depresszió vagy poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) tüneteinek megjelenéséhez vezethet. Az ilyen lelki állapot súlyosabb esetben akár önértékelési válsághoz vagy identitásvesztéshez is vezethet, ami tovább nehezíti az áldozat kilépését a bántalmazó kapcsolatból (Sweet, 2019).

Hogyan lehet kilépni a gaslighting hatása alól?

(Learning Network, n.d.)

1. Az első lépés: felismerés

A tudatosítás kulcsfontosságú. Érdemes megfigyelni: ismétlődnek-e azok a helyzetek, amikor kétségbe vonod a saját észleléseidet vagy érzéseidet? Gyakori-e, hogy egy beszélgetés után összezavarodva, bizonytalanul érzed magad?

2. Naplóvezetés

Írd le a konkrét helyzeteket, mit mondott a másik, mit éreztél te. Ez segít visszanyerni a valóságérzékelésedet, és rávilágít a mintázatokra.

3. Határok kijelölése

Tanuld meg kimondani: „Másként éltem meg”, „Jogom van az érzéseimhez”. Ezek az egyszerű, de határozott mondatok képesek kijelölni azt a pszichés teret, amelyet nem szeretnél átengedni.

4. Külső visszajelzések

Beszélgess megbízható emberekkel – barátokkal, terapeutával, támogató közeggel. Ők megerősíthetik, hogy amit átéltél, az valós, és nem vagy vele egyedül.

Terápiás támogatás

A gaslighting hosszú távon súlyos károkat okozhat az énképben. Ebben segíthet például a sématerápia, a kognitív viselkedésterápia vagy traumafeldolgozó módszerek. A terápia célja nemcsak az áldozati szerepből való kilépés, hanem a belső biztonság és határozottság visszaépítése.

A gaslighting egy alattomos, láthatatlan bántalmazási forma, amely gyakran éveken át zajlik. Mégis van belőle kiút. A kulcs a felismerés, a saját érzéseink validálása, az önbizalom fokozatos visszaépítése és a kapcsolati határok tudatos védelme.

Nem vagy túlérzékeny. Nem képzeled. És nem vagy egyedül.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy biztonságban érezze magát a kapcsolataiban – és ehhez az első lépés az, hogy elhisszük: amit érzünk, az számít.

Tetszett a cikk? Akkor mentsd el a könyvjelzők közé, hogy bármikor gyorsan visszatalálj, vagy oszd meg valamely közösségi platformodon! 

Hivatkozások

Breines, J. (2022). Why Some People Gaslight More Than Others. Psychology Today.

Dutton, D. G., & Painter, S. L. (1993). Emotional attachments in abusive relationships: A test of traumatic bonding theory. Violence and Victims, 8(2), 105–120.

Dutton, M. A., & Goodman, L. A. (2005). Coercion in intimate partner violence: Toward a new conceptualization. Sex Roles, 52(11-12), 743–756.

Glasser, I., & Egan, V. (2008). Narcissism and the use of manipulation tactics. Personality and Individual Differences, 44(6), 1368–1375.

Henry, N., & Powell, A. (2018). Technology-Facilitated Sexual Violence: A Literature Review of Empirical Research. Trauma, Violence, & Abuse, 19(2), 195-208.

Learning Network. (n.d.). Gaslighting in intimate relationships. Centre for Research & Education on Violence Against Women & Children.

Rayner, C., & Cooper, C. L. (2003). Workplace Bullying: Myth or Reality—Can We Afford to Ignore It? Leadership & Organization Development Journal, 24(1), 24-30.

Stern, R. (2007). The Gaslight Effect: How to Spot and Survive the Hidden Manipulation Others Use to Control Your Life. Harmony Books.

Stark, E. (2018). Coercive control: How men entrap women in personal life. Oxford University Press.

Sweet, P. L. (2019). The sociology of gaslighting. American Sociological Review, 84(5), 851–875.