Önismeret, egészséges énkép

Minden ember háromféle énképpel rendelkezik. Az első a valóságos énkép, amely azokat a jellemzőket tartalmazza, amelyekkel saját magunk vagy valaki más szerint ténylegesen rendelkezünk. A második az ideális énkép – ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezni szeretnénk, vagy valaki más szeretné, ha rendelkeznénk velük. Ezek tulajdonképpen a reményeink, törekvéseink, vágyaink. A harmadik pedig az elvárt énkép, amely azon jellemvonások halmaza, amelyekkel saját magunk vagy valaki más szerint rendelkeznünk kellene. Ide tartoznak pl. a kötelezettségeink, feladataink, felelősségvállalásaink.

Ha ezek a képek egybevágnának, nem is lenne szükség pszichológusokra, hiszen mindenki rendkívül jól érezné magát a bőrében – a valóságban azonban kicsit másképpen alakul ez a történet. Amint felüti a fejét egy kis zavar az erőben, máris megborul a saját magunkról alkotott kép egysége, és rosszul kezdjük érezni magunkat, ami valahol érthető. Rengeteg helyzetben érezzük úgy, hogy nem valósulnak meg azon törekvéseink, hogy olyanok legyünk amilyenek lenni szeretnénk – ilyenkor előfordul a csalódottság, lehangoltság, szégyen és szomorúság feltörése. Amikor pedig nem tudunk olyanok lenni, mint amit elvárnak tőlünk, nyugtalanság, feszültség, szorongás és bűntudat kopogtat az ajtón. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha megpróbálunk mély önismeretre szert tenni.

Az önismeret segítségével egy reális képet kaphatunk saját személyiségünk összetevőiről, határairól, lehetőségeiről. Megismerhetjük a saját viselkedésünket, miértjeinket, tudatos képünk lehet magunkról. Arról nem is beszélve, hogy segít helyesen megítélni az emberi kapcsolatainkat is, illetve az azokban játszott szerepeinket. Ha van önismeretünk, sikeresebben oldjuk meg problémáinkat, könnyebben kigyógyulunk a testi-lelki betegségeinkből, képesek vagyunk kudarcok után új célokat találni, és hatékonyabban kezelni a társas kapcsolatainkat és konfliktusainkat. Önismeretre fel!